1.Rész
2014.Augusztus 03.
Itt telt be a pohár nálam már nem bírtam tovább anyám és a nevelőapám viselkedését. Mire hazaértem már megint nagyon részegre itták le magukat. Most szerencsére nem bántott István a nevelőapám.
-Nektek miért kell megint innotok? Anya én úgy döntöttem hogy elköltözöm itthonról.
-Mit érdekel az engem hogy te mit csinálsz.-Ez az egész ivászat akkor kezdődött
mikor anya megismerkedett Istvánnal 3 évvel ezelőtt. Azóta mintha kicserélték volna. Már nem foglalkozik azzal hogy mi van velem, mit csinálok, vagy bánt e valaki. Elhatároztam magamban hogy felköltözök Pestre és megkeresem az édesapámat. Tudom hogy hogy néz ki, mit dolgozik, hol lakik van e új családja. Csak azt nem tudom hogy ha szemtől szemben állnánk egymással mit mondanék neki "Szia én vagyok a lányod akiről 2 hónapos korában lemondtál" lehet hogy hülyének nézne. Az a szerencse hogy van ismerősöm fent akinél megtudom húzni magam. Elérkezett az a nap amikor elköltözöm otthonról. Szerencsére nincs itthon senki és nem kell hallgatnom azt hogy menekülök minden elől.
2014. Augusztus 12.
Kimentem a vasútállomásra felszálltam az első vonatra ami jött és irány Pest. 2 és fél óra alatt fel is értem. Szabolcs ott vár az állomáson(nála fogok élni).
-Szia. Nagyon sokat vártál?-kérdeztem tőle.
-Helló. Nem rég értem ki én is úgyhogy nem.
-Na az jó. Indulunk?
-Igen persze.-Szabolcsot kb 4 éve ismertem.Megérkeztünk hozzá kipakoltam majd ettünk. Másnap elmentünk megnézni hogy hol lakik az apám de nem volt bátorságom becsengetni. Az interneten láttam hogy bébiszittert keres a kislánya mellé. Kaptam az alkalmon és jelentkeztem. Hátha így közelebb jutok a célomhoz hogy megismerjem és ő is engem. Nem telt bele egy kis idő és vissza is jeleztek hogy menjek el egy próbanapra.
Itt telt be a pohár nálam már nem bírtam tovább anyám és a nevelőapám viselkedését. Mire hazaértem már megint nagyon részegre itták le magukat. Most szerencsére nem bántott István a nevelőapám.
-Nektek miért kell megint innotok? Anya én úgy döntöttem hogy elköltözöm itthonról.
-Mit érdekel az engem hogy te mit csinálsz.-Ez az egész ivászat akkor kezdődött
mikor anya megismerkedett Istvánnal 3 évvel ezelőtt. Azóta mintha kicserélték volna. Már nem foglalkozik azzal hogy mi van velem, mit csinálok, vagy bánt e valaki. Elhatároztam magamban hogy felköltözök Pestre és megkeresem az édesapámat. Tudom hogy hogy néz ki, mit dolgozik, hol lakik van e új családja. Csak azt nem tudom hogy ha szemtől szemben állnánk egymással mit mondanék neki "Szia én vagyok a lányod akiről 2 hónapos korában lemondtál" lehet hogy hülyének nézne. Az a szerencse hogy van ismerősöm fent akinél megtudom húzni magam. Elérkezett az a nap amikor elköltözöm otthonról. Szerencsére nincs itthon senki és nem kell hallgatnom azt hogy menekülök minden elől.
2014. Augusztus 12.
Kimentem a vasútállomásra felszálltam az első vonatra ami jött és irány Pest. 2 és fél óra alatt fel is értem. Szabolcs ott vár az állomáson(nála fogok élni).
-Szia. Nagyon sokat vártál?-kérdeztem tőle.
-Helló. Nem rég értem ki én is úgyhogy nem.
-Na az jó. Indulunk?
-Igen persze.-Szabolcsot kb 4 éve ismertem.Megérkeztünk hozzá kipakoltam majd ettünk. Másnap elmentünk megnézni hogy hol lakik az apám de nem volt bátorságom becsengetni. Az interneten láttam hogy bébiszittert keres a kislánya mellé. Kaptam az alkalmon és jelentkeztem. Hátha így közelebb jutok a célomhoz hogy megismerjem és ő is engem. Nem telt bele egy kis idő és vissza is jeleztek hogy menjek el egy próbanapra.